Teljes aktivitásvesztés

A másik helyzetben az ember úgy érzi, hogy semmihez nincs kedve hozzáfogni. Ha csinál is valamit, akkor egyáltalán nem oda figyel és a legegyszerűbb dolgokat is szinte képtelen végigvinni.

Nézze meg! Volt olyan időszak az életében amikor aktív volt? Volt olyan, hogy tele volt tervekkel és senki nem tudta megállítani, hogy azokat véghezvigye?

Ha volt ilyen, akkor rendelkezik azzal a képességgel, hogy okozza a saját életét. A fent leírt állapothoz egy út vezet, de mindenképpen olyan út, amelyen mi jártunk és mi tettünk bizonyos dolgokat. Lehet azt mondani, hogy „nem tehetek róla, ilyen a világ”. Ez részben igaz is, hisz kemény világban élünk és kemény kihívásokkal, becstelenséggel kell naponta megküzdeni.

Ugyanakkor butaság lenne azt állítani, hogy a szervezetünk kémiája miatt nincs kedvünk felkelni az ágyból és ha vegyszereket/gyógyszereket viszünk bele, akkor majd más lesz a helyzet. Talán annyiban igen, hogy még kevésbé vesszük észre, hogy mi történik körülöttünk, tehát még kevésbé vagyunk képesek átformálni, alakítani a környezetünket.

Az aktivitás elvesztéséhez vezető utat meg lehet tenni visszafelé, ami saját magunk visszaszerzéséhez vezet. Igaz, ez kemény munka, de sokkal rövidebb ideig tart, mint az odavezető út.