Rivalizálás

Valószínűleg sok embernek van félreértése azzal kapcsolatban, hogyan lehet egy terület eredményeit megnövelni. Az a szemlélet, hogy a legjobbnak kell lennem, szinte sugallja azt a hozzáállást, hogy a kolléga ellenség, őt kell legyőzni. Ha az elvárások nagyok, akkor ilyen helyzetben szinte törvényszerű a másikkal szembeni etikátlan magatartás.

Ha ebből a végén szorongás és apátia lesz, nyilvánvaló, hogy nem a test kémiája a felelős. A legegészségesebb ember is beteg és letargikus lesz, ha folyamatosan elgáncsolják, vagy leértékelik.

Gondolom ezer indokot tudnának felsorolni, hogy az embernek miért kell „hallgatnia és tűrnie”, ha már van munkahelye. Eszükbe jutott már egyszer is, hogy ez csak egy „nagy egyetértés” és csak néhányaknak jó, ha az ember már nem is akar kiállni magáért?

Egy alkalmazott egy területen úgy tud nagyon eredményes és sikeres lenni, ha rendelkezik a szükséges ismeretekkel a munkája végzéséhez, pontosan tudja, hogy mi a dolga, mert a főnökei kioktatták, és tisztességesen dolgozik. Ahol ezek a feltételek nincsenek meg, ott az emberek nem a munkával, hanem egymással foglalkoznak.

Természetesen számtalan variációja van annak, hogy pontosan ki az, aki a legtöbbet teszi azért, hogy káosz legyen. Ha eldöntjük, hogy tehetetlenek vagyunk, csak a káosz fennmaradását és a gyógyszergyárakat támogatjuk, valószínűleg nem érezzük majd jobban magunkat.