Részleges aktivitásvesztés

Ha életünk egy bizonyos területén tapasztaljuk az aktivitás elvesztését, nyilván könnyebben meg tudjuk figyelni, mi történik?

Tegyük fel, hogy a munkával van valami baj. Már nincs meg az a lelkesedésünk, ami az elején volt. Vagy esetleg eleve nem is volt? Talán a szülők választották ezt a pályát, mert népszerű és jól meg lehet belőle élni? Vagy ez az iskola volt a közelben és nem kellett albérletbe menni?

Lehet, hogy a mi döntésünk volt, de nem jártunk utána pontosan, mit is jelent ez a munka? Az ügyvédek a filmeken mindig szép öltönyökben járnak, gazdag ügyfelektől játékos könnyedséggel hatalmas pénzeket zsebelnek be, és a bíróságokon sztárokhoz illő, mindenkit lehengerlő fellépéseik vannak.

Természetesen ez is egy oldala ennek a munkának. Ha valaki figyelmen kívül hagyja ugyanakkor azt, hogy nehezen tudja megérteni az embereket, lámpaláza van, ha csoport előtt kell beszélnie, utálja a papírmunkát, vagy éppen nem túl jó a memóriája, akkor valószínű, hogy kudarcok érik, még ha teljesíti is a foglalkozás gyakorlásához szükséges előfeltételeket.

Ha az ember rájön, hogy nem is ezt akarta, érezheti úgy, hogy csak az apátia lehet a megoldás, ő maga képtelen bármilyen változtatásra. Ez nem így van. A probléma kezelhető, bár nyilván nem úgy, hogy beveszek egy tablettát abban reménykedve, hogy holnapra kialszom az egészet.