Környezetváltozás

Ugye legtöbbször már attól is jól érezzük magunkat, hogy tudjuk – már csak pár napot kell aludni és elutazunk szabadságra. Kizökkenünk a megszokott ritmusból, a szemünk nem ugyanazokat az utcákat, épületeket, bútorokat látja.

Sokat dob az ember hangulatán, hogy a rutinból végzett dolgok – felkelés, fürdőszoba, ruhásszekrény, dugó, kávégép, stb. – helyett most oda kell figyelni, hisz nem tudjuk hol van az ebédlő, az esti program, vagy nem ismerjük a legésszerűbb utat a vízpartra.

Ha az ember rosszul érzi magát, hajlamos arra, hogy még inkább figyelmen kívül hagyja a környezetet, hisz irtózatosan lekötik a gondolatai. Körbe-körbe forog a problémában, miközben a helyzet inkább romlik, mint javul. A környezetváltozás két okból segíthet:

Más nézőpont

Szinte mindegy, hogy milyen az új környezet. Üdülőhely, távoli rokon háza vidéken, kézműves tábor, vagy egy átmenetileg vállalt munka az ország másik végén. Ne felejtsük el, hogy nem „pihenni” akarunk, hisz a fáradtság is csak egy tünet. Ha reggeltől estig egy napozószékben fekszünk, nem sok új inger ér bennünket.

Keressünk elfoglaltságokat! Dolgoztassuk a testünket, ne kíméljük magunkat a sportolásban! Ha kiszakadunk a megszokott gondolat-tengerünkből, képesek leszünk látni azt, hogy mi az, amivel igazán problémánk van – ez általában egy nagyon konkrétan megfogalmazható probléma - , és azt is ki tudjuk találni, hogy hazatérve mi az, amit tenni tudunk a helyzet megváltoztatása érdekében.

Háborítatlanság

Gondoljunk bele, hogy ha csak egy kicsit is fancsali képet vágunk valamelyik reggel, hányan kérdezősködnek, vagy pláne közlik velünk, hogy szerintük valami bajunk van. Még ha semmi bajunk nincs is, elkezdünk rajta gondolkodni, hogy talán mégis?...

Amikor valóban gondjaink vannak, körbevesz bennünket szeretteink aggodalma. Szeretnék, ha jobban lennénk, ezért kérdezősködnek, elmondják, hogy minden rendbejönne, ha azt csinálnánk, hogy…aztán megismétlik, aztán újból megismétlik.

Lehet, hogy valamelyik családtagunkkal van a konkrét problémánk, de nem tudunk rájönni, hisz a találkozások során csak a folyamatos védekezéssel vagyunk elfoglalva. Ugyanez előfordulhat a munkahelyen, a baráti körben, vagy bárhol.

„Leromlott” állapotunkban képtelenek vagyunk meglátni, hogy mi a tényleges szituáció, ráadásul minden találkozásnál még inkább érezzük a tőlük jövő nyomást. A környezetváltozás ezt a mindennapi nyomást is távol tartja egy időre, hogy mi magunk tudjuk eldönteni, mire is van szükségünk?