Értéktelenség

Az értéktelenség érzése igen lesújtó érzés. Az ember még fokozni is tudja azzal, hogy folyamatos belső monológgal becsmérli saját magát és a képzelt képtelenségét. Két oka lehet:

1. A tevékenység hiánya

 Az elmúlt évtizedek technikai forradalma, a hihetetlen műszaki fejlődés, a kutatások mind azt célozzák, hogy az embernek „könnyebb” élete legyen. Kimegy a divatból és elfelejtődik sok nagyon érdekes szakma, egyszerűen nincs szükség arra, hogy tudjunk tésztát gyúrni, tüzet rakni a kályhában, vagy éppen kenyeret sütni.

A fejlődésnek természetesen nagyon sok előnye is van. Ugyanakkor egyre kevesebb közünk van a környezetünkhöz, hisz lassan minden gombnyomásra működik, talán nincs is olyan dolog, amit ne lehetne készen kapni a boltban. Emberek milliói töltik idejük nagy részét TV-nézéssel, vagyis nem élik az életüket, hanem mozdulatlanul nézik, hogy azt mások hogyan csinálják?

Az értékesség érzése mindenképpen kapcsolatban van azzal, hogy az ember dolgozik, létrehoz mások számára használható és értékes dolgokat és segíti a körülötte levő embereket. A lelke mélyén ezt minden ember tudja.

Ebből következik, hogy az értéktelenség érzését a lehető legkönnyebb kezelni. Létrehozunk valamit a munkánkkal? Könnyebbé tesszük akár egy ember életét is azzal, amit teszünk?

2. Leértékelés

Felmerülhet a probléma akkor is, ha valaki tevékeny, eredményes, ugyanakkor a környezete folyamatosan elbizonytalanítja a képességeit illetően, vagy egyszerűen durván leértékeli.

Ez egy mechanizmus, amely meghatározott koreográfia szerint működik, tehát – ha az ember megismeri a rá vonatkozó adatokat, akkor – egyszerűen kezelheti a helyzetet és visszaállíthatja az önbecsülését.