Bűntudat

Ennek a nagyon kellemetlen érzésnek több fokozata és fajtája létezik. Vegyük először az egyszerűbb változatot.

Tudjuk, hogy valaki ellen konkrétan elkövettünk valamit. Akármennyire is jogosnak éreztük, akármennyire is „ő kezdte”, akármennyire is „megérdemelte”, tudjuk, hogy olyat csináltunk, ami ellenkezik a jóérzéssel és nem teljesen korrekt.

Ha meg akarunk szabadulni a kellemetlen érzéstől - bár egy kicsit nehéz, de - tisztázhatjuk a helyzetet az érintett személlyel és visszaállíthatjuk az eredeti állapotot.

Tegyük fel, hogy a férjről, vagy feleségről kiderül, hogy hűtlenkedett, ez ugye a házassági szerződés megszegése. Üzleti szerződés ilyen megszegésekor azonnal ügyvédért kiáltunk és bíróságon követelünk kártérítést, esetleg azt is eldöntjük, hogy a jövőben távol tartjuk magunkat az ilyen hozzáállású partnertől.

Családban az ilyen helyzetet nehezebben éli meg az ember. Nyilván a hűtlenségnek volt valamilyen oka, amit – ha fontos számunkra a másik ember – ki lehet deríteni és kezelni. Ha a próbálkozások nem vezetnek eredményre még a szakember segítségével helyreállított normális kommunikáció után sem, elképzelhető, hogy az egyedüli megoldás a válás.

Talán nehezen fogadjuk el azt a tényt, hogy egy hasonló cselekedet a „másik ellen” a lehető legrosszabb megoldás. A kapcsolatban még inkább megerősíti a bizalmatlanságot, az eltávolodást, nem beszélve arról, hogy ezután küzdeni kell a saját bűntudatunkkal is.

Ez egy családbeli példa, természetesen az élet bármely területén előfordulhatnak konfliktusok, ahol döntenünk kell, hogy szembenézünk a helyzettel, vagy a sodródást választjuk.

A másik, súlyosabb fajtája a bűntudatnak az, amikor már nem is tudjuk miért, de folyamatosan érezzük. Valaki feltesz egy ártatlan kérdést valamivel kapcsolatban és a gyomrunk tájékán elkezdünk valamiféle szorítást érezni. Ilyenkor lehet a lovak közé dobni a gyeplőt és azt mondani: „depressziós vagyok, nyugtatóra van szükségem”.

Azonban ha egy kicsit is logikusan gondolkodunk beláthatjuk, hogy ez az előbb említett sodródó megoldás, ami a dolgainkat nem előre viszi. Egy ilyen helyzetnek nem a gyomrunk az oka és még csak nem is a másik ember.

Valószínű, hogy többször folyamodtunk ahhoz a megoldáshoz, hogy „visszaadjuk a kölcsönt”, aztán valahogy elindult a lavina. De tényleg megállíthatatlan?